A téma akkor ugrott be, amikor még fél lábbal védekező állásponton voltam. Olyan helyet képzeltem el az öt érzék technikával, amelybe egész biztosan nem fér bele a semmiféle pszicho-pata, hogy túlméretezett, koszos öntudat-bakancsát a belső tereimbe törölje. És szép lassan kialakult ebből az a gondolatkör, aminek már nem is volt köze volt kínzóimhoz. Érdekes módon ez is afféle empty box-érzetként indult, mint amilyet Mark Gungor a vicces férfi agy/női agy videójában leír. Nő létemre ennek szabályait átírtam. És ebből lett egy olyan gyönyörforrás - mondhatni, abszolút szépség -. amit nagyon nehéz szavakkal leírni. Több hete küzdök vele. Nemrégiben tudtam csak meg, hogy mások is vannak így ezzel, és most izgatott vagyok és kutatok. -- Először az általános iskolámban vettem ezt észre. Alapesetben nincs (helyesbítek, régebben nem volt) mit kedvelni egy iskolaépületen. Kocka, erősen szocreál, semmi meghittség nincs benne. Különös vonzódással viszonyulok az általában nyüzsgő terek...