Gyönyörkörök

 (Ez a megunhatatlanul szép bejegyzés, rájöttem, már ide tartozik.) Tegnap este csúnyán megvágtam a hüvelykujjamat. Gonosz, váratlan támadást intézett ellenem egy vajazókés. Egy darabig csak néztem, néztem, ahogy a seb karmazsinvörös virágba borul. Mintha a testem sírt volna. Aztán elővettem a pécsi nagymamám módszerét, és jól belenyomtam a sebet a sóba. Át- meg átjárt a jó fájdalom, hiszen a só brutális módon felgyorsítja a sebszélek egymás közti kríziskommunikációját. Olyannyira, hogy némi duzzanat (és sok sziszegés) árán bezárult a vörös virág. Nem lett belőle Vörös Nász.  Boldogan megcsókoltam a rejtélyesen zseniális ujjamat. Persze, fáj még néha, de kit érdekel! Ülök a szívem közepe balatoni tájban. Végre két hetet itt lehetünk szerelmemmel! Egyazon frekvenciájú imádattal fordulunk a - még viszonylag háborítatlan - hegy szépsége felé.  Felhőtlen a boldogságunk, akárcsak a csodálatos "őszi nyár".  Nézem a zsenge füvet, a szőlőlevelek aranyát, a kék égboltot, amin...

 Március végén egyszer alaposan elkapott az eső, de azóta, és főleg most a hétvégén, már megejtően csodás tavaszi idő kényeztet. A múlt vasárnapi "megfogunkfagyni" néven beharangozott fordulatot se bántuk, legalább elmentek a fázós nyúmáni szomszédok. Itt már mezítláb járkálhatok, isteni a tavaszi talaj csókja a talpamon. Apró virágok, növénykék sóhajtoznak illatosan, rügyek próbálgatják egyre bátrabban színpompás izmaikat, sodródnak ki zsenge levelekké, csupa szemkápráztatón színes virág és növényke bólogat a nulla szinten karbantartott sziklakertben. A fű az az igazi smaragdzöld. Nem nyírjuk a füvet, hadd legelésszenek kedvükre a méhecskék. Mintha mesélne és simogatna nappal a zsendülő élet, este a csoda csend.  A tavaszútról jut eszembe az épp egy éve rendeződő betegút, melyen szeretett Édesapámat segítettem. A nővérem szerint Papának külön szerencsecsillaga van. Tökéletesen kikezelték a rosszindulatú folyamatot nála. Egy kis hormon, egy hónap sugárterápia. Azóta otthoni t...