Kegyetlen álom

 Hozzá vagyok szokva a rossz álmokhoz, de ez nagyot ütött.

A tegnapi álmom arról szólt, hogy egy egészen pici, fiatal lányka, a legkisebb a családjában, a koronázó szertartására készül. Körülötte a hideg, megkövesedett királyi protokoll azt írja elő: a puha kis gyerektalpakba szöget kell verni, ez jelképezi az új generáció feltétlen odaadását egy rég túlhaladott királyi rendszernek.

Az álmom elképesztő sötét erejét végül elmém kreativitása oldotta fel. Ott volt, a szertartásnak felkínálva, a pici, puha, ártatlan húsú és bőrű kislány. Aki mindenben és mindenkiben bízik, egész lelke és teste feltárva a jövőnek, a jövőt alakító erőknek. Akinek megmagyarázták, miért kell és érdemes a furcsa lépőkövön állni és mosolyogni.

Megkegyelmezett az éjszakában az álmom. Szuperközeliben mutatta azt a nagy, hideg, fúródásra kész szöget, melynek sorsa az ártatlanul felkínált gyermekhús brutális átfúrása.

És