Diavetítés indul!

 Emke és Molli bekészül, izgatottan ficánkolva, csivitelve várják az előadást. Szinte összeszorul a szívem az ártatlan kis örömük láttán. Egy röpke pillanatra átsuhan a fejemen az a gondolat is, hogy ők két baba, akiket kedvére mozgathat Longlegs, Cthulhu, a Gonosz maga. Aztán rájövök, hogy ezzel a gondolattal épp az én fejembe igyekszik beférkőzni a Gonosz maga. Feljebb csavarom a Belső Fényemet, és valami szisszenve menekül a fénykörből. Indulhat az előadás!

Biccentek Szofinak, aki egy nagy szekrényt varázsol a fénykörbe. A kislányok izgatottan súgnak össze: "Harry Potter!" Magamban fejet hajtok Szofikám zsenije előtt. Ez ugyanis fél perccel ezelőtt jutott eszébe. 

- Figyelem, figyelem! Kedves közönségünk, először egy rég látott közönségkedvenc lép a színre!

Visszafojtott lélegzettel várunk. A szekrényajtón pedig kilép Piton prof, Longbottom nagyi teljes díszöltözetében. Gurulunk a nevetéstől.

- Íme, a Pompázatosan Pöcs Piton Prof! - sercinti ki Szofi, de nem szólok rá, annyira hálás vagyok. Az alak lassan köddé válik.

És most következik, amiért Szofira igazán büszke vagyok. 

A szekrényajtón kilép, vagy inkább kilő a Sötét Primadonna. Nem is beszél, csak mintha minden résztvevő szemébe fúródna a mániákusan lángoló tekintete, és megállás nélkül, fortissimo üvölt. Látom, hogy mindkét kislány ijedten összerezzen. Szorongatják egymás kis kezét. 

Éppen szólnék Szofinak, hogy ez nem lesz így jó, de hirtelen, könnyed rutinnal, kimerevíti a képet.

- Íme, drágáim, egy Pompázatosan Perlekedő Példány, saját vadászterületén megfigyelve - közli csevegve. Ideges kuncogás.

- Nézzük, mire képes egy kis hi-tec varázslat, Pompázatos Picinyeim - folytatja Szofi, és mindenkinek kioszt egy-egy távirányítót.

- Emke kisasszony, Öné az első kattintás joga - hajol meg az én piszkosul tehetséges porondmesterem. Emke félénken Szofira mosolyog és kattint.

A Sötét Primadonna ismét üvölt, de hopp, mintha héliumot szívott volna. Idiótán csipog, ugyanazzal a bosszúálló arccal. Az összhatás annyira frenetikusan vicces, hogy megint mindnyájan gurulunk a kacagástól. Szofi bezsebeli a kacajokat, aztán új kör következik. A húgának osztja a következő kattintást. Mollikám meg is teszi.

A Sötét Primadonna ismét üvölteni kezd, de lassítva és valami nagyon vicces távol-keleti nyelven. Hahotázunk, ismét Emke kattint, a Primadonna bőre kékre vált, aztán megint Molli kattint, a Primadonna haja Pumuklit megszégyenítő módon égnek áll. Kattintanak a kislányok, már csak kacajukat hallom, mert Szofikám a siker mámorában megengedi nekem, hogy forró szeretettel átöleljem.

- Boldog Karácsonyt, te zseni lány!

- Neked is, Mami.

(Sose szólít így.)

Öleljük egymást az emlékben felépített kaleidoszkóp-fénygömb varázslatában.