Csak a szeretet, csak a Helyzet

 Réges-régen, kábé pár évvel ezelőtt, tök ugyanebben a galaxisban... volt egy Helyzet. 

Életem egyik legnehezebb időszaka az Édesanyám betegsége és halála volt, a dupla gyász. Mégsem az volt a nagybetűs Helyzet, nem ez kövült lájflong traumává, mert abban a helyzetben támogattak és szerettek minket elegen ahhoz, hogy én is egészséges lélekkel túléljem. Ezért pedig ezúton is mindenkinek hálás vagyok.

A Helyzet az... volt, amikor egy másik szörnyű egészségügyi kísérésben az alapszintű empátiát megtagadta tőlem két nő. A beteg szerelmem családjában kulcsszerepet betöltő két nő. Az egyik súlyosan sötét - abba a bizonyos szekrénybe való -, a másik csak amolyan kis buddha, akit mintha nem érintene meg a helyzetek érzelmi súlya. Nyilván a sötét befolyásolja mindig a másikat, de ez többé nem az én dolgom.

Hatalmi eszköz ebben a körben az ún. "nempátia". Természetesen a szülőknek jár a performatív empátia, mert ők az elsődleges tekintélyszemélyek. A hatalmi nempátia további eszköze annak szabályozása és szankcionálása, hogy életbe vágó információkat ki, mikor és hogyan oszthat meg a szülőkkel. Valamint, hogy kinek hogyan kell kommunikálnia a többi hatalmi szereplő felé. A hatalmi ranglétra legalján pedig yours truly kucorgott. Magyarul: itt az van, amit a sötétebbik nő mond, kérem. A Nempátiusz Maximusz Úgy Megalázlak Arrókódusz. (Köszi a gúnynevet, Szofi :)

A Helyzet nyomorában - mert évekre megnyomorított, és életem végéig triggerelni fog - eszembe se jutott még, hogy annak a szelíd fényét ünnepeljem, amit a saját abszolút szeretetem ad másoknak, hatalommentes empátiám fénye. Amíg a hiány foglalkoztatott, annak keserves, magas költségű feltárása csak bébiléptekkel vezetett a saját kincsem felfedezéséhez.

Pedig ez olyan adottságom, amit a legszigorúbb barcelonai szakmai zsűritől a legnehezebben kezelhető tanítványaimig sok mindenki észrevett. Az érzelmi elérhetőség, a hozzám képest kiszolgáltatott helyzetekben lévők igényeinek ösztönös átélése (mert bizony az oktatás is hatalmi helyzet). 

Sokáig nem sokra tartottam ezt az adományt, mivel úgyis azzal szoktak cseszegetni úgy en bloc, hogy túl sokat érzek, érzékeny vagyok blablabla. Pedig sok-sok éve tudhattam volna, hogy ez Molli kincse bennem. Ő ennek a kincsnek az érzékeny, soha el nem múlóan jószívű főpénztárosa. És ő az, aki képes meglátni az Emkéket is.

Azt pedig nyugodtan Szofi ragyogó kreativitására lehet bízni, hogyan bánunk el az Emkék köré kövesedett, hatalommániás geciládákkal. Mert olyan sok apró módszer van rá.