Ouchie!

 Annak ellenére, hogy kifejezetten békés, a fájdalmat nehezen tűrő embernek tartom magam, aktív pain-stimmer vagyok.

A párom ugyanannyiszor szól rám emiatt, mint én Édesapámra. A pain-stimming elsőre csak rossz szokásnak tűnik, valójában tudattalan kedélykontroll mechanizmus. Bőrdarabkák levakarása, a jó öreg sebvar-piszkálás, de lehet akár szemöldök- vagy hajtépés is. Mi megmaradunk az elsőnél, szerencsére. Édesanyám anno, vizsgaidőszakban, állítólag teljes szemöldökeit képes volt kitépkedni, szóval volt honnan örököljem a cuccot. 

Érdekes módon nekem nem az "apró, kontrollált fájdalom" érzése jön be, utálok fájdalmat érezni. Hanem egyszerűen jó mulatság(nak tűnik) az énidegen, elhalt bőrdarabkák lebizgatása. Azt a részt már nem szeretem, mikor fáj.

Onnan tudom, hogy közeledik számomra a teljes szabadság, hogy szelíden hátradőlve tudok rátekinteni ezekre a dolgaimra.

És a megoldás, az enyhülés része ez a kis tüskés kütyü, az Ouchie Mini.